A szalvéta

A szalvéta nagy utat tett meg a fejlődésben, mire a mai művészi finomságú változatai kerültek az asztalra.
Készüljön akár papírból vagy textilből, a teríték „főszereplőjévé” vált.
Alapvetően több típusát különböztetjük meg:

• nagyobb, textilből készülteket, melyeket az étkezés előtt az ölünkbe illik teríteni. Négyzet alakúak, általában 50x50 cm-esek. Feladatuk a ruha tisztaságának védelme.
• takarószalvéta, más néven napron, mely a terítőnek azt a részét takarja el, mely a leggyakrabban lesz foltos
• koktélszalvéták 20x20 cm-esek, többnyire papírból készülnek
• „egyszerű” papírszalvéták, melyek kifejezetten szájtörlésre használatosak

A textilszalvéta elhelyezése a terítéken több módon történhet:
- a lapostányérral történő terítéskor ráhelyezzük a tányérra, de kerüljük ezt akkor, ha a tányér míves kivitelű
- az asztalkendőt a teríték bal oldalára helyezzük, a tányér mellé vagy az ún. zsemletányérra, de a terítékhez illő szalvétagyűrűbe is foghatjuk, ekkor az evőeszköz és a zsemletányér közé illik tenni.

Az asztalközép, virágdíszek

A teríték központi dísze az asztalközép. Esztétikailag összefogja a terítés dekorációját, mintegy tengelyre tűzve a virág-, termés-, gyümölcsdíszeket.

Ha többféle anyagot használunk, fogjuk vissza a színeket, ha viszont az árnyalatok gazdagságára építünk, a formai változatosságot tanácsos korlátozni.

Az asztalközép összetételét mindig az alkalom határozza meg.
Arra érdemes odafigyelnünk, hogy az asztalnál ülőket ne zavarja az asztalközépben elhelyezett növények magassága.
A hosszú asztalt optikailag rövidíti, ha a végein helyezünk el virágkompozíciókat.

A virágdíszítésnek természetesen összhangban kell lennie az étkészlettel a terítő színével és anyagával, a környezet stílusával, és színvilágával, valamint az alkalommal, a vendégek ízlésével, illetve a menüvel.

Kellemes készülődést kívánunk!